Rusty - London

Transzfer:

Nagyon kellemes megérkezni egy reptérre ahol azt hisszük vár ránk valami, de kiderül, hogy az a cég, aminél megrendeltük a transzferünket kevésbé se érdeklődik a vevői iránt.  A rendelés folytán csak egy nevet és egy telefonszámot, illetve megérkezésünk helyét és idejét továbbá úti célunkat kell megadni. Elég primitív rendszer, illik a céghez. A visszaigazoló mailben ez állt:

„Leszállás után kérem kapcsolja be készülékét, kapni fog egy sms-t a sofőrtől, és ha megvannak a csomagjai hívja fel azt a számot ekkor a sofőr elfogja mondani hogy hol találkoznak a reptéren és azután a megadott címre viszi önt.”

30 perc elteltével felhívtam a céget a magyar számon, de nem vették fel, majd a kintit, ahol is közölte a diszpécser, hogy a sofőr 20perce engem keres a reptéren és mégis hol vagyok? Mai napig nem tudom mi alapján keresett, név alapján elképzelt egy személyt? Innentől kezdve pedig megkezdődött a harc, hogy elérjem telefonon a sofőröm, ami további 20percet vett igénybe.  A sofőröm Gatwick helyett (ahol én tartózkodtam már egy ideje) Loutonban volt és épp másért ment… Kicsi csúszásra hivatkozva megkért várjak a terminálon, 45 perc és megérkezik. Több mint egy óra elteltével felhívott, hogy menjek ki ide és oda, találkozzunk ott, 5perc és ott van, 10perc szakadó esőben való állás után meg is érkezett és végre elindulhattunk. Azt is megtudtam, hogy „a vendégnek olykor várnia kell, ha transzfert akar, mert nagyon elfoglaltak vagyunk”.

A transzferem végül eltévedt, először rossz címre vitt, de aztán korrigáltunk telefonos segítséggel az Irány Londonnal, kisebb nagyobb meglepetésemre pont az ő transzferüket vettem igénybe, de  legalább ingyen felhívhattam őket a kocsiból. Az iránylondonos nő közölte a sofőrrel, hogy mondja meg a „csajnak”, hogy menjek be az irodába szerződést kötni, és siessek, mert nem ér rá, ja meg kopogjunk be a címen, hogy valaki beengedjen…

Irány London iroda…

Így is történt, miután kifizettem transzferem borsos összegét bekopogtam a megadott címre és szerencsémre volt két srác otthon, nagyon segítőkészek voltak. Felvitték a csomagjaim a szobámba ahol az a meglepetés várt hogy 2 szingli ágy helyett egy francia ágy van és a szoba koszos és szemetes… szusszanni se volt időm, megtörte a csendet a telefonom, máris hívtak hogy menjek az irodába. A srác, aki beengedett volt rendes és eljött velem, hogy ne tévedjek el, azt se tudtam hol az iroda mivel kell menni, magasról tett rá az iroda hogy 2perce vagyok az igénytelen házukban. A repülőgépemet egyébként azért foglaltam reggelre és nem estére, ami kényelmesebb lett volna a számomra, mert felárat számolt volna fel az iroda, beköltöztetési díjként.. A beköltöztetés nem történt meg, de az irodában elkérték tőlem a 6fontot a többi fizetendővel együtt és az ágyneműm is ott várt, nem a házban, korrektek, átcipelhettem a lakótársam segítségével a városon, remek volt.

Az irodában többek között szó volt beázásról meg arról, hogy csak vészhelyzetben telefonálhatnak (csőtörés miatt beázott egy szoba, de ez nem számít vészhelyzetnek) a lakók és ők megszegték ezt a szabályt, ez már akkor is kellemetlen volt, de az pláne, hogy megkérték a lakótársam, akit kb. 30 perce láttam először, hogy valahonnan kerítsen nekem ágyat, meg ami kell, ők nem érnek rá ezzel foglalkozni. Elmondták a szokásos dolgokat, tartsak rendet, vigyázzak a kulcsaimra (napokkal később kaptam meg) és ha mondjuk, kiég a villanykörte akkor ne őket hívogassam, menjek és vegyek újat. Előfordult, hogy nem volt se fűtés se meleg víz és mivel a telefont nem vették fel. Sms-ben írtuk meg a gondunkat, erre se jött válasz, következő héten, amikor jöttek a lakbért beszedni (mert azért mindig jönnek), megkérdeztük, hogy érzékelték e, hogy kapcsolatba próbáltunk velük lépni és hogy sms-t írtunk, de erre a válasz megint csak annyi volt, hogy „ja, sms-t sose olvasunk…”

A ház és szoba valójában:

Első este rájöttem, hogy a villanykörte, amivel ne őket zaklassam, nem ég, nem volt világítás, az még nem is olyan vészes, mivel aludni nem kell fény, de azért ágy kellett volna.  Első héten földön aludtam matracon, amíg a lakótársaim nem hoztak fel egy roncs ágyat a pincéből . Fél délután alatt szerelték nekem össze, amiért nagyon hálás vagyok, nélkülük ugyanis még mindi a földön aludnék, az iroda meg se kérdezte van e ágyam már... tehát vettem e magamnak ágyat? Kulcsom napokig nem volt, de miután lett se értem vele semmit, mivel a szobánk ajtaja egyrészt szét volt rohadva, másrészt a zár nem működött, elfordítva a kilincset a nyelv meg se mozdult, így folyton beragadt a zár, a vége az lett, leszerelte ugyancsak a lakótársam, hogy ne történhessen meg ilyen újra. Pakolni pedig nincs hova, 3fiokos szekrényke 2 főre elég vicces.. de ez a legkevesebb, tudtam, hogy itt sokáig nem maradok.

Kire lehet számítani…

Mikor kiválasztottam ezt az irodát, sokat nyomott a latban, amit az oldalukon hirdetnek. Segítünk állást találni… már a szerződés írásakor lepattintottak, hogy nem ők az illetékesek, adtak egy nagyon hosszú listát Job centerekről és egy nevet és elérhetőséget, aki személyesen az irány Londonosokkal foglalkozik, ennek a nőnek aznap éjjel meg is írtam e-mailomat, csatoltam önéletrajzom, azóta sincs semmi hír, se egy válasz mail, de nem csak nekem, senkinek. A lakótársakkal elmentünk a job centerekbe, volt ahol ajtót se nyitottak nekünk, el se vették az önéletrajzot és társai, valóságban nincsenek kapcsolatban az irodákkal.

Aki ki akar jönni rajtuk keresztül, gondolja meg kétszer is, sok jóra ne számítson senki, nem érdekli őket más csak a lakbér. Mai napig nincs zár az ajtónkon, nem lenne ágyam se világítás a szobában ha rajtuk múlik. Nem mindenki olyan szerencsés, mint én voltam, hogy a lakótársaim mindenben segítségemre voltak az iroda helyett!